1 Énekek éneke, mely Salamoné. 2 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. 3 A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. 4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az õ ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. 5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei. 6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, - a magam szõlõjét nem õriztem. 7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? 8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. 9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. 11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstbõl csinált gyöngyökkel. 12 Mikor a király az õ asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tõlem. 13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. 14 [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, [olyan] nékem az én szerelmesem. 15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok. 16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges, és a mi nyoszolyánk zöldellõ. 17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
